Hogyan bízzál abban, hogy a jó úton vagy!?

f5e458cbc23cd32992c5b04a043729fa

Ha megkérdeznénk az embereket, hogy mit szeretnének ők az élettől, nagy valószínűséggel a válaszaik a boldogság és a szeretettség utáni vágyaikról szólnának. Ezek mellett lenne még valószínűleg a siker, a hírnév, és a szerencse is. Én úgy gondolom azonban, hogy ami után igazán vágyunk az maga a szabadság: a szabadsága annak, hogy magunk lehessünk -leginkább ebben a világban ami folyamatosan az ellenkézőjét súlykolja-, a szabadsága a saját belső békénknek, az otthon érzésének, és a képessége annak, hogy ezeket az érzéseket bárhová magunkkal vihessük, bárhová is megyünk.
Számomra ami leginkább a szabadság érzésének az útjában áll, az a félelem. A félelem az, amely tehetetlenné és leragadtá tesz az önkörlátozó hiedelmeinkben, amelyek legkevésbé sem szolgának minket. Mint a legtöbb viselkedésmód változtatatásának szándékánál, itt is a legelső lépés a beismerés.

Mondd el az igazságot magadnak.
A legnagyobb ok, amiért nagyon nehéz a félelemtől való magszabadulás, hogy itt kíméletlenűl őszinte kell lenned önmagadhoz, és igencsak mélyre kell, hogy nézned ahhoz, hogy meglásd, hogy a félelem miképpen tart téged vissza. A kulcs az lenne, hogy ne seperjük tovább, hanem lássuk és figyeljük meg ezeket. Nehézséggel találkozunk ilyenkor, hiszen amikor tudatosulnak a félelmeink, szinte ösztönszerűen címkézzük és megítéljük magunkat: “Buta vagyok”, “Gyenge vagyok” stb. Ez az a pont, ahol csak a megfigyelés, és tudatosítás a feladatunk. Hiszen ha valamiről véleményt alkotunk, akkor ezzel egyidőben korlátokat is állítunk fel. Ebben a helyzetben viszont a cél a félelmek felismerése, továbbengedése, és nem pedig a velük folytatott harc.
Napjaink meghatározó félelem-alapú gondolata, hogy: “nem vagyok elég- vékony, kedves, okos, jó anya, jó beosztott” stb. Ilyen helyzetekben az ember állandóan törekszik valami fele, ami végül beteggé és szorongóvá teheti, és mintegy “buborékba” zárhatja, és az innen való kimozdulás kihívássá válik.

Ne feledd, hogy a gondolat a fejedben nem te vagy.
Legtöbbször a gondolatainkkal való azonusulás az, amely mintegy folyamatszerűen zajlik le bennünk, hisz: “én nem vagyok elég jó” alapon gyengének és képtelennek ítéljük meg magunkat, és igen, “én ilyen vagyok” vállvonással tartjuk magunkat távol attól, hogy megtegyünk egy lépést, vagy csak, hogy elegendjünk egy visszatartó gondolatot. Fontos tudni, hogy bár erős belső munkát és éberséget követel tőlünk amíg észleljük ezeket a gondolatainkat, azonban a megfigyelés és az elfogadása ezeknek meghozza annak eredményét, hogy elválasszuk az igazi személyünket attól, ami éppen pillanatnyilag van jelen a fejünkben. Az elfogadása ezeknek a gondolatoknak nem azonos azzal, hogy jónak is ítéljük meg. Eltudjuk fogadni, hogy egy gondolat előbukkan, és azzal, hogy nem ítéljük meg, nem “harcolunk” ellenük, azzal engedjük, meg, hogy mindezek továbbmehessenek. Leállni és harcolni ezzel, hogy “milyen egy buta gondolat is ez”, megszorít bennünket egy olyan helyzetben, ahol figyelmünk középpontjába ragad a szabadulni vágyó gondolat, ezzel mi magunk helyezzük olyan szintre ahol aztán állandóan újraélhetjük ezeket.

Nyilvánítsd ki azt, amitől félsz
Ha sikerül elérni arra szintre, ahol tudatosul mindaz, ami félelemmel tölt el, akkor vegyél bátorságot arra, hogy ezt leírd magadnak, vagy, hogy kimond hangosan ezt egy barátnak, vagy egy biztonságot nyújtó személynek. Abban a pillanatba, hogy ezt kinyílvánítod, a félelelmed rád gyakolort hatása azonnal csökkeni fog.

Nevess a félelmeiden
A te igazságod a te erőd. Az elhatározottságod abban, hogy őszinte légy magaddal, és hogy ne vedd olyan szigorúan a félelem-szabta gondolataidat, felszabadít, és egy kellemsebb útvonalat bítosít.

Írj egy új történetet
Egy új történetet írhatunk a fent említett példára, úgy, hogy elképzeljük, hogy elég jók vagyunk, és megérdemeljük a kapottakat. Válassz és teremts magadnak egy olyan képet, amely úgy jelenít meg téged, mint aki a kiegyensúlyozottságból gyökerezik.

Bizzál
Azáltal, hogy bizonytalanok a mindennapjaink ezért érthető az, hogy félünk. Az igazság az, hogy nincs biztonságos hely a saját félelmeink elől, mint saját belső lényünk. Figyeljünk arra, amit kontrollálni tudunk: a saját gondolatainkra. Belső megérzéseink utat mutathanak, és ha bízunk egy felsőbb hatalom erejében, onnan is támogatást kérhetünk.

Mindennek a folyamatnak a lezajlását saját életemben végigélve, a saját félelmeimmel való folytonos harc az, amely rávilágított arra, hogy mindaz ami oly sokágig ijedségben tartott, az a legjobb út a fejlődéshez és a legnagyobb lehetőségem a gyúgyuláshoz. Most, ha a félelem szabta gondolat felbukkan, tudom, hogy a legjobb úton vagyok ahhoz, hogy olyan irányba fejlődhessek tovább, amelyet magamnak választok.

0 comments on “Hogyan bízzál abban, hogy a jó úton vagy!?Add yours →

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *